Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.

De végül kiderül, hogy a legutolsó.

Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

A könyv tartalma:

Lauren Oliver ismét egy olyan témához nyúlt, amelyet már számtalanszor láttunk feldolgozva különböző filmekben, könyvekben. Adott a főszereplőnk, a felszínes Samantha Kingston, aki egy népszerű lány, de hogyhogy, hogy nem, Kent McFuller bulijának estéje, az életének az utolsó estéje... mígnem felébred reggel, ugyanazon a napon, amelyiken meghal, majd egy héten keresztül minden reggel február 12., pénteket éli újra. Ezt a hetet dolgozza fel a könyv.

Főbb szereplők:

Samantha Kingston: Főszereplőnk, egy népszerű lány. Persze, ez mit sem ért az utolsó pillanatokban. Sam a könyv elején iszonyat unszimpatikus, teljesen az a beképzelt, sekélyes, fellengzős Népszerű Csaj, és ehhez  mérten is viselkedik. A "mutánsokat" lenézi, cikizi, piszkálja. Bár nem ő a főkolompos, de ugyanúgy nyakig benne van mindenben. Aztán, ahogy a péntekek telnek, Sam annál inkább megváltozik, rájön, hogy ezek a felszínes dolgok nem annyira lényegesek, mint ő gondolta. És ahogy ő változik, úgy mások hozzá viszonyulása is változik. Mint kiderül, ő megjárta a népszerűség minden fokát. Volt a legalján, ahol ő volt az áldozat, a cikizések középpontja, majd hirtelen ő lett az egyik népszerű lány. Őszintén? Ki tenne ez ellen? Ki vállalná, hogy visszacsússzon az aljára, miután kikerült onnan? Nem hiszem, hogy túl sokan...

Lindsay Edgecombe: Sam egyik legjobb barátnője, a falkavezér a csoportban. Általában ő mondja ki az utolsó, döntő szót mindenben. Általa sikerült Sam-nek felemelkednie és egyetlen szavával vissza is taszíthatná a mélybe. Egyáltalán nem szimpatikus és a történet előre haladtával sem került hozzám közelebb. Persze, neki is vannak problémái és egy érzékenyebb rejtett oldala, amely néha megvillan a történet folyamán, de ugyanúgy eltünteti, elnyomja magában és felveszi azt az utálatos Népszerű Csaj maszkot. Senki és semmi nem számít neki önmagán kívül, bárkin átlép, eltapos, csak minden úgy legyen, ahogy neki jó...

Ally Harris és Elody: Ők a történetben nincsenek annyira előtérben, mint Lindsay, Elody-nak például a keresztnevét sem tudjuk meg - vagy csak én nem találtam a könyveben... Róluk csak igazából megtudjuk, hogy Ally tud főzni Elody pedig nem túl okos, de nagyon szép. Valamint nagyon valószínű, hogyha Sam ellenük fordulna vagy megelégelné ezt az életet és a két lánynak választania kellene Lindsay és Sam között, akkor Lindsay lenne a nyertes. De feltételezhető, hogy Sam is ezt tenni valamelyik lánnyal szemben. Azzal maradunk, aki a legnépszerűbb...

Barátságuk: igazából nem tudtam eldönteni, hogy mennyire valódi ez a barátság. Sam részéről, úgy gondolom, valódinak tekinti. Viszont egy "népszerűségi válság" teljesen szétzilálná ezt a kis baráti társaságot. Főleg Lindsay felől, főleg az alapján, ami kiderült róla...

Szomorú, hogy teljes csoportok tudnak szétesni, csak mert egy személy megharagszik egy másikra, És ilyenkor a legtöbb esetben, sajnos az a döntő abban, hogy ki mellé állnak a többiek, hogy ki a népszerűbb...

Rob Cokran: Sam barátja. Igazából ő is az a tipikus, amerikai filmekből/könyvekből megismert, népszerű focista pasi, aki után mindenki bomlik és válogathat a jobbnál jobb csajok közül, de persze a legnépszerűbbek egyikével éri csak be. Valahol látszik a viselkedéséből, hogy Sam-et csak mint valami státuszszimbólumként "tartja". Ő is az unszimpatikus kategóriába tartozik és nem kerül ki onnan a történet előrehaladtával, sőt... egyszerűen undorítónak tartom, ahogy Sam-mel viselkedik, egy pasi, aki szereti a barátnőjét, nem így viselkedik.

Kent McFuller: Na, ő cuki. :) Egyszerűen annyira aranyos, ahogy kitart Sam mellett - aki számára persze ez zavaró lehet, hiszen az "előző" életéből származik, és ragad rá, mint egy levakarhatatlan folt. Viszont a fiú a jobbik énjét jelenti valahol, amit elő tud hozni. Kár, hogy a "mutáns" társaságba tartozik, de valószínűleg nem akar olyan lenni, mint a többiek, egy klón, ahogy a történet elején is le volt írva, hogy nagyjából mindenki ugyanúgy néz ki az iskolában. Kent sokkal inkább úgy viselkedik Sam-mel, mint egy barát, mint Rob, aki valóban a barátja. Talán ő a legkülönlegesebb a történetben.

Juliet Sykes: nos ő a történet legnagyobb áldozata, viszont nem hiszem, hogy az ő "megoldása" egyáltalán megoldás lenne. Bármire. Nagyon sajnáltam őt, végig a történeten keresztül, vele voltak a leggonoszabbak. Sajnos nem sokat  tudunk meg róla sem, csak néhány apró morzsát, amiből össze tudjuk tenni a darabokat.

Értékelés:

Összességében, nagyon-nagyon jó volt a könyv. Kicsit félve kezdtem hozzá, mert az írónő Delírium sorozata nem fogott meg annyira és az is egy elég "általános", sokszor feldolgozott témával kapcsolatban íródott. Viszont ez, véleményem szerint, fényévekkel jobban sikerült, mint az! Nem volt elcsépelt, nem éreztem azt, hogy már olvastam/láttam valahol - ami a Delírium sorozat első kötetével végig megvolt.

Szomorúnak tartom, hogy a könyv nagyon valós problémákra vetít rá, ami nem csak Amerikában vannak jelen, hanem nálunk is és, hogy a megoldásukhoz, a "kinövéséhez" legalább akkora trauma kell, mint a halál. Én is megtapasztaltam a népszerűség szép- és árnyoldalait, én is voltam mind két oldalon, én is voltam az utáltak és az utálkozók között. Viszont én is csak azért, mert jó barátnőm volt, aki népszerű, és elért az is, hogy kiutáltak. Ezek mind nagy sebek és valószínűleg az embert élete végéig üldözni fogják. Persze Juliet Sykes erre való válasza nem megoldás, mindig van más megoldás, mindig lehet tenni valamit. 

A történet nagyon elgondolkodtató, nagyon szépen van megírva, nincs benne túl sok szleng, nincs benne túl sok káromkodás, minden éppen megfelelő. Sok embernek kellene elolvasnia és magába néznie, hogy nagyon nem jó az, amit tesznek...