2016. június 3., péntek

Wass Albert: A funtineli boszorkány

Erdély, havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni törvény megtestesítőjévé teszi.










A könyv tartalma:
A történet egy lányról, Nucáról szól, az ő viszontagságos életét viszi végig. Nucának nincs anyukája és apukája sem igazán, Táti van vele, akit az első kötet elején gyorsan börtönbe zárnak, így a 14 éves kislánynak egyedül kell boldogulni a házban. A falu férfiai segítséget nyújtanának a kislánynak, viszont az asszonyok ki nem állhatják.
A második kötetben Nuca már olyan 17-20 éves, nem tudni pontosan, hiszen ő sem tudja, és továbbra is egyedül van, de már a Komáromon lakik, és ott is akadnak segítségei.
A harmadik kötetben, kicsit megbomlott elmével, egy nagy tragédia után, vándorol keresztül-kasul. Ebben a kötetben is letelepedik egyszer, nem túl hosszú időre, de ennek is csúfos vége lesz.

Főbb szereplők:
Nuca: ebben az értékelésben, inkább csak rá térnék ki, a többi szereplőre nem. Nuca, első ránézésre egy nagyon naiv, megtéveszthető lánynak látszódik, de nem csak 14 évesen, hanem nagyobb korában is. Aztán, mikor mélyebben belegondol az ember, rájön, hogy Nuca nem naiv, csak nem volt, aki megtanítsa az élet dolgaira, nincs anyja, aki a női dolgokra felkészíthetné. Ez nagyon meglátszik a természetén, a viselkedésén. Körülötte a férfiak, sokszor szeretnék ezt a kihasználni, akik pedig jók hozzá, ők nem beszélnek ilyen női dolgokról. Nem könnyű Nuca élete, mégis helyt áll benne, ahogyan tud.

Értékelés:
Nem szeretnék túl sokat írni a könyvről, mert annyira összetett az egész, hogy nem lehet úgy írni róla, hogy ne spoiler-ezzek.
Összességében ez egy elgondolkodtató történet, viszont nagyon nehéz olvasni. Az első és az utolsó kötetet a legnehezebb olvasni, a középső olvastatja magát. Nagyon nem ajánlanám fiatalabbaknak, jó, hogy most, 21 évesen olvastam, és nem előbb. A karakterek jól megalkotottak benne, és nagyon sok a háttértörténet, ami még izgalmasabbá teszi a könyvet. Nekem nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy nehezen lehetett olvasni. Wass Albert rávilágít az emberek szörnyű és segítőkész természetére is, valamint megmutatja, hogy, akit rossznak gondolunk, lehet, hogy a legönzetlenebb ember, és fordítva. Nagyon megérint, és, ha túl tudsz lépni a nyelvezetén, egy igazi, mély jelentéssel bíró művet fogsz olvasni!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése